Ma, miután elintéztem a városban ügyes-bajos dolgaimat, hazatérvén gondoltam egy nagyot. Mivel holnap készülök felmenni az általam Kecskehegynek elkeresztelt helyre. Igazából ez a Kőhegyi kecskefarm, ahol látogatást tervezek, vásárlási szándékkal. Nagyon érdekel a dolog, hiszen a "gazdák" ebből élnek, és egészen természetes életmódot folytatnak, napelemmel, szélgenerátorral, vegyszerek nélkül dolgoznak és élnek..ezért engem ez nagyon érdekel. Úgyhogy mikor megláttam egy üzlet ajtaján a móriczka stílusban elkészített térképpel mellékelt hirdetést, rögtön rákarcoltam a frissen vásárolt 8-as csavarral a telefonszámot a csavarról szóló indigós nyugtára. Kb 1 hét múlva megint arra jártam, és ekkor már fényképezős mobillal voltam felszerelve: katt, és miután hazaértem felhívtam. Rendelni akartam, hogy hozzák is ide, elvégre lusta vagyok, és egy hegyről van szó, ráadásul csak 100 forint a házhozszállítás. Beszéltünk vagy 10 percet, és a nő (Enikő) végül rábeszélt, hogy ugyanmár, biztos oda találok, holott nemhogy őspomázi nem vagyok, aztsem nagyon tudom hogy mi a szomszéd utca neve..

Ez 6 napja volt, de ma, miután kalapálni(erről később valamikor) nem volt kedvem, dolgozni sem, gondoltam elkarikázok ama Kecskehegyre. GoogleEarth segítségét vettem igénybe, még amikor telefonoztunk, és kijelöltem egy pontot a térképen, ahol a gyanú szerint a farm áll, ahol élnek.. Végülis egyből odataláltam, és nemis volt túl nehéz feladat a lábamnak. Kicsit leszálltam a cangáról, hogy ténferegjek egyet, és kifújjam magam, továbbá egy cigaretta meggyújtása mellett döntöttem, még mielőtt útnak indultam. Nem mentem el a farmig, csak a távolból nézegettem meg a kecskéket. Hát mondanom sem kell, a kecskék, köszönhetően annak hogy sokan vannak, folyamatosan mekegtek...úgyhogy a madárdalon kívül csak azt lehetett hallani hogy meheheheheheee. Nemtudom hogy ezt meddig lehet elviselni, de ha jól tudom akkor 5 éves ez a farm, és még bírják. Kb 10 perc múlva, miután elszívtam a cigit, és a csikket a dobozba rejtettem!!!..kortyoltam egy kis vizet, és útnak indultam hazafelé. Sajnos a bringám kerekében hatalmas nyolcas van, ezért nem fog a fék, úgyhogy kénytelen voltam az első igen meredek lejtőn gyalog haladni. Már fölfelé figyelmes lettem egy düledező házra az út melletti rekettyés rejtekében, aminek a bejáratát megakartam nézni közelebbről, hátha eladó vagy valami. Nem mintha meg akarnám valaha venni, csak kíváncsiságból: mégis mennyit kérnek itt egy darabka földért. Miután leértem a meredek részen, ahol egyébként láttam 2 jó nagy darab vöröses-barnás színű szikladarabot is, egyből megfájdult a szívem, hiszen milyen jókis szobrocskát lehetne faragni belőlük. Sajnos a bringámra ilyen esetekben nem számíthatok. Tehát leértem a nagyon meredek részről, egy kevésbé meredekebb merőleges útszakaszhoz, és úgy gondoltam hogy akkor gurulok, közben pedig fékezek. Sajnos még ez a lejtő is túl meredeknek bizonyult: folyamatosan gyorsultam. Az út egy kavicsos időnként vízmosásokkal tarkított út volt, persze csak az esősebb hónapokban. Ma kiszáradt folyómedernek látszott. Szóval: szándékosan belehajtottam egy vízmosás által vájt árkocskába, hátha ott jobban tudok lassítani, de pár másodperc múlva elértem egy szép nagy kőhöz amibe elakadt az elsőkerék, pedig már majdnem elkozmányoztam a bringát. Szép nagyot tanyázott a bicikli, nekem sikerült talpon maradni, és lendülettől hajtva néhány lépést futva megtenni. Tehát sikeresen megálltam. Közben épphogy elhagytam a rozoga ház kapuját, de gondoltam: hát mostmár megnézem. Mondanom sem kell, hogy  semmi sem volt kiírva, látszólag már a tulajdonosa is rég elfelejtette hogy itt valaha volt valamije. Szeretem az ilyen elhagyatott helyeket, amit magára hagytak, és így önálló életre kelhetett. Ott fönt a kecskéknél is volt egy hasonló, csak kisebb képződmény, de az nem hagyott bennem ennyire mély nyomot.

Tehát sikeresen feltérképeztem a kecskehegyet, farmostul-lejtőstül.. Hazakarikáztam, és elültettem házi ládás veteményesem két új tagját, pontosabban 2 fürtösparadicsom palántát, amit még a városból hazafelé jövet vettem attól a nénitől aki ott lakik ahol nemsokára kidől a kőkerítés.

Tehát holnap a következőket fogom vásárolni:

1.5 liter kecsketej (még soha nem ittam, csak hallottam hogy mások szerint szar..)

30dkg kecsketúró (passz, a juh finom, azt tudom)

30dkg diós kecskesajt(na ez az igazi csemege, főleg ha megfelelő mennyiségű dió van benne..hmm)

Éjjenek a Kecskék!