Saccha

Öt napja hagytam ott őket. Nem sok ez, csak pár nap. Első ránézésre csak pár. Persze közben sok időt töltöttem a munkahelyemen, ami miatt csak mélyült a hiányérzet. Munka közben nagyon érdekes olyan képeket nézegetni amin a strandon vannak. Ez egy nagyon jó kontraszt: a legkevésbé strandos munkahelyen strandos képeket nézegetni. Király. Kiemeli a helyzet lényegét. Kiemeli azt hogy végül is minden jó helyen van, meg nincs is. Én biztosan nem vagyok jó helyen. De mégis. Jólesik! Felelősségérzetet ad. Hogy nekem van olyan. És van olyan!

Három nap telt el amikor egyszer csak elkapott valami pánikszerű érzés. Nem leszek szégyenlős kimondani ilyesmit, de félre kellett vonulnom egy kicsit, hogy ne lássanak a munkatársakl. Még azt gondolták volna hogy valami szösz ment a szemembe.. Néha vannak olyan indíttatásaim aminek tulajdonképpen egy jól körülhatárolt oka van, amiről még én sem tudok, bármilyen meglepő is ez! Ez is egy ilyen dolog. Hogy a felszínre hozzunk ilyen mélyebben fekvő dolgokat: robbantani kellett. Egyszerűen megvonás kellett, és előjött néhány kemény dolog. Felszínre törtek a tények, amik sajnos napi rutinná silányultak. Vagy legalább is úgy tűntek, hogy azok. Nem azok, Nem napi rutin ez, hanem napi sokk. Napi úristen! Napi mekkora vagyok!!! Egy olyan amit naponta vadonatújként élsz meg hogy létezik, és megdolgoztál érte! 

Arra gondolsz. hogy van egy gyereked. Egy tök új! Mások azt mondják, hogy kit érdekel. Tologasd, pelenkázd, meg etesd, kit izgat, az ő dolgaik fontosabbak és nehezebbek, szóval kotródj, leginkább.. De téged meg kell hogy fogjon. Nem tudom mi dönti el hogy megfog-e vagy sem, de engem megfogott. Örülök hogy így van, mert pofánköpném magam ha semmit sem éreznék a kölyköm léte miatt.

De nem csak a kölyökről van itt szó. Amikor arra gondolok hogy valaki úgy vigyázza még a legkisebb lábujját is mint a saját szeme világát.. Persze, az csak az anyja lehet.

Milyen könnyű valakit anyává tenni. A legócskább ember is képes rá. De felfogni.. A gyerek már majdnem beszél, mire azt mondod: oké, talán már felfogtam. Mindezt úgy hogy nagyon sok idő telik el. Például sok idő mire megszületik. Születés! Én már láttam olyat! És az mondják hogy az a csoda. ÓÓÓÓÓ, micsoda csodálatos blablabla. undorítóan giccsesen beszélnek róla, pedig  nem kellene, mert ez tényleg maga a csoda. A leggyakoribb csoda. Nade eltértem a tárgytól!

Ez a kis csoda; egy termék, a család egyik összetevője. Oké, hiányzik. A másik része a családnak, a másik nagy pillére.. rá gondolk szűtelenül. Folyamatosan mennek a gondolatkörök róla. Róla eszembe jut a baba, a babáról mi, rólunk pedig ő.És ez ide-oda pattog.

Hogy milyen üres nélküle a lakás, nem is értem. Pedig egyszerűen csak nincs itt. De még ez el is szomorít, szóval még sokkal üresebb. Pedig én akartam. De mit tudtam én, hogy mit akarok. Mit akarok? Érezni ezt a borzasztó hiányt. Azt hogy el kell vonulnom a munkahelyemen mert hirtelen eszembe jutott hogy "rég" láttalak már. Három napja! Ez akkor volt: szerdán. És én nem is tudtam hogy ennyire függő vagyok. De örömmel tudatom mindenkivel, hogy még annál is nagyobb függő vagyok, mint amit a legmerészebb álmaimban remélni mertem!

És hiányoztok. Le voltam törve egész héten. Kész csoda hogy tudtam csinálni ezt-azt. Félelmetes a hatalmad. Nélküled olyan vagyok mint akit rosszul raktak össze. Mint ha lekötöztek volna. Nem érzem magam létezőnek. Árnyék vagyok. Még annak is tehetetlen.

Aztán két hét múlva elhalványul ez a markáns emlék. Kicsit elfelejtjük mit jelent a másik. Milyen a nemlét. Mert végre itt vagy. Itt, ahol a helyed van: mellettem. Bármikor szólhatok hozzád, és ezért nem szólok szinte sosem. Bármikor rád is nézhetek: megcsodálhatlak. Tanulmányozhatom azt a testet amiben te laksz. Talán többet kellene. Amíg még van mit. Jobban kellene ezt csinálnunk! Tudom hogy nagyon jól csináljuk, de ilyenkor mindig arra gondolok hogy biztos nem szenvednék annyira, ha korábban valamivel többet kaphattam volna belőled. Pedig valójában fordítva van: minél kevésbé szeretjük egymást, annál könnyebb elviselni a hiányt!

Holnap megyek, megfürdeni a jóban, hogy végre visszakapjam a "régi, unalmas" életemet, hogy végre újból élvezhessem.

Ma, miután elintéztem a városban ügyes-bajos dolgaimat, hazatérvén gondoltam egy nagyot. Mivel holnap készülök felmenni az általam Kecskehegynek elkeresztelt helyre. Igazából ez a Kőhegyi kecskefarm, ahol látogatást tervezek, vásárlási szándékkal. Nagyon érdekel a dolog, hiszen a "gazdák" ebből élnek, és egészen természetes életmódot folytatnak, napelemmel, szélgenerátorral, vegyszerek nélkül dolgoznak és élnek..ezért engem ez nagyon érdekel. Úgyhogy mikor megláttam egy üzlet ajtaján a móriczka stílusban elkészített térképpel mellékelt hirdetést, rögtön rákarcoltam a frissen vásárolt 8-as csavarral a telefonszámot a csavarról szóló indigós nyugtára. Kb 1 hét múlva megint arra jártam, és ekkor már fényképezős mobillal voltam felszerelve: katt, és miután hazaértem felhívtam. Rendelni akartam, hogy hozzák is ide, elvégre lusta vagyok, és egy hegyről van szó, ráadásul csak 100 forint a házhozszállítás. Beszéltünk vagy 10 percet, és a nő (Enikő) végül rábeszélt, hogy ugyanmár, biztos oda találok, holott nemhogy őspomázi nem vagyok, aztsem nagyon tudom hogy mi a szomszéd utca neve..

Ez 6 napja volt, de ma, miután kalapálni(erről később valamikor) nem volt kedvem, dolgozni sem, gondoltam elkarikázok ama Kecskehegyre. GoogleEarth segítségét vettem igénybe, még amikor telefonoztunk, és kijelöltem egy pontot a térképen, ahol a gyanú szerint a farm áll, ahol élnek.. Végülis egyből odataláltam, és nemis volt túl nehéz feladat a lábamnak. Kicsit leszálltam a cangáról, hogy ténferegjek egyet, és kifújjam magam, továbbá egy cigaretta meggyújtása mellett döntöttem, még mielőtt útnak indultam. Nem mentem el a farmig, csak a távolból nézegettem meg a kecskéket. Hát mondanom sem kell, a kecskék, köszönhetően annak hogy sokan vannak, folyamatosan mekegtek...úgyhogy a madárdalon kívül csak azt lehetett hallani hogy meheheheheheee. Nemtudom hogy ezt meddig lehet elviselni, de ha jól tudom akkor 5 éves ez a farm, és még bírják. Kb 10 perc múlva, miután elszívtam a cigit, és a csikket a dobozba rejtettem!!!..kortyoltam egy kis vizet, és útnak indultam hazafelé. Sajnos a bringám kerekében hatalmas nyolcas van, ezért nem fog a fék, úgyhogy kénytelen voltam az első igen meredek lejtőn gyalog haladni. Már fölfelé figyelmes lettem egy düledező házra az út melletti rekettyés rejtekében, aminek a bejáratát megakartam nézni közelebbről, hátha eladó vagy valami. Nem mintha meg akarnám valaha venni, csak kíváncsiságból: mégis mennyit kérnek itt egy darabka földért. Miután leértem a meredek részen, ahol egyébként láttam 2 jó nagy darab vöröses-barnás színű szikladarabot is, egyből megfájdult a szívem, hiszen milyen jókis szobrocskát lehetne faragni belőlük. Sajnos a bringámra ilyen esetekben nem számíthatok. Tehát leértem a nagyon meredek részről, egy kevésbé meredekebb merőleges útszakaszhoz, és úgy gondoltam hogy akkor gurulok, közben pedig fékezek. Sajnos még ez a lejtő is túl meredeknek bizonyult: folyamatosan gyorsultam. Az út egy kavicsos időnként vízmosásokkal tarkított út volt, persze csak az esősebb hónapokban. Ma kiszáradt folyómedernek látszott. Szóval: szándékosan belehajtottam egy vízmosás által vájt árkocskába, hátha ott jobban tudok lassítani, de pár másodperc múlva elértem egy szép nagy kőhöz amibe elakadt az elsőkerék, pedig már majdnem elkozmányoztam a bringát. Szép nagyot tanyázott a bicikli, nekem sikerült talpon maradni, és lendülettől hajtva néhány lépést futva megtenni. Tehát sikeresen megálltam. Közben épphogy elhagytam a rozoga ház kapuját, de gondoltam: hát mostmár megnézem. Mondanom sem kell, hogy  semmi sem volt kiírva, látszólag már a tulajdonosa is rég elfelejtette hogy itt valaha volt valamije. Szeretem az ilyen elhagyatott helyeket, amit magára hagytak, és így önálló életre kelhetett. Ott fönt a kecskéknél is volt egy hasonló, csak kisebb képződmény, de az nem hagyott bennem ennyire mély nyomot.

Tehát sikeresen feltérképeztem a kecskehegyet, farmostul-lejtőstül.. Hazakarikáztam, és elültettem házi ládás veteményesem két új tagját, pontosabban 2 fürtösparadicsom palántát, amit még a városból hazafelé jövet vettem attól a nénitől aki ott lakik ahol nemsokára kidől a kőkerítés.

Tehát holnap a következőket fogom vásárolni:

1.5 liter kecsketej (még soha nem ittam, csak hallottam hogy mások szerint szar..)

30dkg kecsketúró (passz, a juh finom, azt tudom)

30dkg diós kecskesajt(na ez az igazi csemege, főleg ha megfelelő mennyiségű dió van benne..hmm)

Éjjenek a Kecskék!

Kíváncsi lennék hogy mikor növi el társadalmunk a sorozatokat..a bulvárt..? Néhány napja azt hallottam valakitől hogy a TV2-n a legnézettebb műsor az aktív. De vajon miért? ár az első időkben feltűnt erről a műsorról hogy egy második osztályos gyerek szellemi és értelmi színvonalán szerkesztik és fogalmazzák meg. A témája rendszerint hasonlóan együgyű. Ezzel persze nem azt mondom hogy egy másodikos kölyök együgyű, de egy felnőtt műsor másodikos színvonalon..az bizony fájdalmasan együgyű. És ez a legnézettebb.

Szóval, az jutott eszembe, hogy biztos sokan vannak akik nem így látják..nyilván nem hatalmazhatom fel magam hogy megmondjam mi a jó és a rossz, illetve mi az értelmes és mi a buta..mindenki számára. De azt kijelenthetem hogy nem nagyon ismerrek olyat aki azon a szinten működik, amit a hasonló kaliberű műsorok nyújtanak. Tehát - csak mellékesen - felkiált a kérdés! hé, hol vannak azok az emberek akik olyan sokan vannak? Jó, én egyáltalán nem nézem a TV2-t, az RTL-en is csak a milliomost..aztán nyomom is gyorsan a spektrumra..Más ezek szerint meg pont akkor nyomja oda..vicces! Vicces, és tragikus..a világ ilyen, és az élet is ilyen.

Szerintem ez egy tünet. Nemtudom milyen a társadalom mint élőlény, de szerintem az ha egy a társadalom átlag intelligenciáját alulmúló dolog a kedvenc, az egy betegség tünete. Valamilyen betegség az oka hogy 10 éve még nézhető volt a tévé..ma már nem. Mennyi jó dolog volt a tévében akkor..igazi kikapcsolódást nyújtott.. Most anyi helyszínelő sorozat van mint amennyi sorozat akkor összesen volt..

Nagyon messzire vezet ez..mert nagyon hülye társadalomban élünk..pont olyanok vagyunk mint a birkák az akolban..szóval, nagyon jól ki van találva, mint a futóhomok: minél jobban kapálózol ellene annál jobban magába szív..és végül kiszívja az értelmet az ember fejéből..és egyszercsak arra eszmél..hogy valami ssszuperjó sorozatot bámul minden nap, ésmár a második napon tudja az összes sztár nevét, de hogy melyik marha király fullatt a patakba..lövése sincs..

kicsi kamat, kicsi tánc..